Gari

 2011-03-16 szerda

Még az előzőekhez: 

Jézus Krisztus a Szentháromság egy Isten második személye. 

A gonoszt Jézus legyőzte, de nem pusztította el, magától teljesen eltávolította, elválasztotta. 

Lehetőségünk van Jézus Krisztust, vagy a gonoszt választani. 

Jézus Krisztus és a gonosz is egy valóságos személy. 

Megkülönböztetés: 

Isten és a gonosz két külön személy, meg lehet és meg is kell őket különböztetni. 

Istent és a gonoszt a tulajdonságaik alapján lehet leginkább megkülönböztetni. 

Isten tulajdonságai: A legfőbb jó. Csak igazat mond. Minden az ő teremtménye, mindent a sajátos elképzelése szerint teremtett. Csak szeret. Az ember javát akarja, szeretetből teremtette. Az emberrel kölcsönös, intim, bizalmon alapuló kapcsolat kialakítására törekszik. Az ember gyógyulása, szabadsága, tisztasága a célja, mindezt az emberrel együttműködve óhajtja megvalósítani. 

A gonosz tulajdonságai: A legfőbb rossz. Mindig hazudik és tagad. Nem tud teremteni. Robotokat képes összeállítani. Csak gyűlöl és gyilkolásra képes. Az ember pusztulását akarja. Maga csak uralkodni képes. Az ember kapcsolatait rombolja, magához is csak időlegesen engedi, míg a célját el nem éri. Az elválasztás és a széthúzás a célja. Az ember beteggé tétele, rabsága, lezüllesztése a célja, mindezt bármi áron képes megtenni, de neki is szüksége van az egyén beleegyezésére. 

Isten eszközei: A szeretetre, igazságra, önkéntességre épít. Bármit megtehetne, de korlátozza magát. Korlátlan hatalmú. 

A gonosz eszközei: A gyűlöletre, hazugságra, félelemre épít. Bármit megtenne céljai érdekében, de Isten uralma korlátozza őt. Korlátozott hatalmú. 

Isten módszerei: Irgalmas, tud várni, türelmes, szelíd, igazmondó. 

A gonosz módszerei: Irgalmatlan, türelmetlen, könyörtelen, durva, erőszakos, mindig hazudik. 

Isten mindig ugyan az, nem változik. 

A gonosz isten majma, mindent képes megtenni, amit Isten, de a szándéka eltérő és a végeredmény mindig más lesz mint Istené. 

Isten mindenható, az embert teljes egészében átlátja. A gonosz az embert látja cselekedeteivel, de nem ismeri a belső világát, gondolatait, döntéseit, csak ezek megnyilvánulásait.

Az Isten a jó döntésekben hosszútávon békét ad. A gonosz békéje inkább elaltatás, közömbösítés. 

Isten bűnbánata, gyógyulásra örök életre vezet. A gonosz bűnbánata összetör, leértékel. 

Isten igazságai: Mindenható. Jézus Krisztusban feltárja arcát. Folyamatosan megmutatkozik, irgalomban, bőkezű ajándékozásban. Szenvedésben, kiszolgáltatottságban az ember társául szegődik. A szolgálat az uralkodási területe. 

Gonosz hazugságai: Eltűnik ő nincs, nem is létezik. A gonoszság nem létezik, vagy szükséges jó. Ő azonos vagy egyenértékű Istennel. Ő az isten, övé minden hatalom, Istent legyőzte. Mindenki neki szolgáljon.

 2011-03-09 szerda

Igazságok:

A férfi és a nő között, az örömszerzés közben nem fontos azonos időben bekövetkeznie a kielégülésnek.

Isten a szeretet, önkorlátozó, „csak” irgalmasan szeret.

A gonosz nem isten. A gonosz Isten teremtménye, saját akaratából gyűlöli Istent, mivel gonosz, minket is erre akar csábítani. 

2011-03-07 hétfő

Ezerszer meg fog változni az indokom és a munkabírásom.

Nagyon nehéz a szabadság keresése.

2010-02-10
Előző élet

Kész van az 55x55 képhez az utolsó képkeret, jöhet a többi méret elkészítése. A „halfogásosnak” kitaláltam milyen legyen a színezése.
A tegnapi filmnél igazad volt, valóban az előző élet nem volt jól kidolgozva. Egyébként pedig egész jó volt, jót választottál.
Azon gondolkodom még mindig, amit utána mondtál… Reagálnom kell majd rá.
 

2009-09-10
A szabadság munkája

A szabadság nem végcél, hanem eszköz, ezt mindig elfelejtem, vagyis nem alkalmazom. A szabadságban élni pedig béke és öröm. Csak az a nagy bökkenő, hogy küzdelem, erőfeszítés, kín oda eljutni (máskülönben pedig ajándék) - benne maradni szintén nem magától megy. 
Ha a szabadságban otthon vagyok, könnyebben valósul meg minden. A szabadságot élvezni is tudni kell. Nekem fontos újra és újra értékelni azt, ami a szabadságaimban terem. Teli vagyok elégedetlenséggel, kritikával a produktumokat illetően. Pedig az fejlődik, bontakozik igazán, ami értékes. Ha semmit sem tekintek jónak, akkor az nem tud nőni. Az elégedetlenségem önmagában is hátráltatja a fejlődést, mert rombolja a munkakedvemet, amiből amúgy sincs túl sok…
 

2009-09-03 csütörtök
Elszigetelődés fokai, szerelem a palackban

…Hogy folytassam a megkezdett témát, a tudatos vagy tudattalan elvonulásnak nagyon sok válfaja van, széles a skála az egészséges és a már durván romboló módok között. Valószínűleg a tudatos elvonulás, és az ösztönös, önkéntelen is szolgálhat jó célokat, pihenés, valamiben való elmerülés…
Van egy láthatatlan határ ahonnan kezdve nem uralható az eltávolodás, ez a szenvedélyek, függőségek birodalma. Onnan lehet tudni, hogy átléptünk-e vagy sem, hogy mennyire működnek továbbra is az emberi kapcsolataink. Az egészben van még egy csel, hogy annak aki átlépett az „örömök országába” a tisztánlátása, realitásérzéke kezdi felmondani a szolgálatot. Beindul az ördögi kör. Kiburjánzik egy más, intenzívebb, fontosabb ragaszkodás. A régi kötődések fellazulnak, megszűnnek.
A könnyebb megoldást keresünk, ha valami oldja a feszültséget, haragot, bánatot, irigységet, fáradságot, félelmet, magányt, akkor azt választjuk, nem azt, ami ezeknek az okait feltárná. Nehezebb a megoldást keresni, megerősíteni az elköteleződéseket. Szerb Antal, Szerelem a palackban című novellája egy kicsit erről szól. (Tegnap est ezt olvastam a váróban.) A mágus jó szándékkal eltulajdonítja a lovagtól a szerelmet, amíg az alszik. A leg-leg lovagból egy sörissza közönséges, középszerű alak válik, ami először fel sem tűnik neki. Az enyhe derű közepette az szúr neki szemet, hogy eltűnt a szenvedés az életéből. Rájön, hogy meglopták, visszarohan a mágushoz, visszaszerzi a szerelmet. Amint újra a szívében a szerelem, azonnal ráeszmél, elvesztette imádottja kegyeit. A fájdalom nyomban visszatér a lovag újra boldog.
A Szerb Antal féle történet sok sebből vérzik. Nem csak a történet legenda, hanem áligazságokra is épít. Mégis szórakoztató, humoros, és a tanulsága valahogy pontos: Kell az elszakíthatatlan kötődés akkor is, ha küzdelemmel erőfeszítésekkel jár.
A mű egészséges humora az emberi gyengeségek feltárásából adódik, itt nagyon precíz a történetet, szinte csak ez köti a valóságoz.
 

2009-09-02 Szerda
Magánytűrés

Mekkora a magánytűrő képességem? Nem ugyan az, amikor szeretnék néha többet egyedül lenni. Az utóbbi a fáradékonyságomról szól, az előbbi pedig mint a babáknál, meddig emlékszem még arra, hogy szeretve vagyok.
Van a magánynak egy vetülete, amikor kizárom magam, nem akarok tudni semmiről, senkiről, ez önérzéstelenítés kategóriája.
 

2009-09-01 kedd
Fájdalomnélküliség nincs

TM, ASZM, 2. Mi nem a szemlélődés? 25. oldal: „Senki se remélje, hogy a szemlélődéssel megmenekül a konfliktusoktól, a gyötrelmektől vagy a kételyektől. Éppen ellenkezőleg, a szemlélődő tapasztalás mély kifejezhetetlen bizonyossága tragikus lelki fájdalmat ébreszt, és a szív mélységeiben számos olyan kérdést vet fel, amelyek a folyton vérző sebhez hasonlók.”
Miért van ez? Isten nem igazságos? Nem egy olyan világot teremtett, amelyben minden megmozdulásnak van egy csak rá jellemző hatása? Nem, Ő irgalmas, az igazságosságon is túl van. Nála abba, amibe bele kéne halnunk, abból meg lehet gyógyulni. Azért lehetne reklamálni, hogy ne fájjon annyira…
 

2009-08-31 Hétfő
Eszközök a kezünkben

Az a helyes, ha az alkotásban eszközt látunk csupán. Egyébként sem tud az ember úgy alkotni, mint az Isten: eredetit a semmiből, hanem csak úgy, miként a sok meglévőből válogatja, összeilleszti a jellemzőt. A műalkotások melléktermékei az Isten után vágyakozó tevékenységének nem maga az alkotás, hanem a létrejövő találkozás, maga a megismerés a cél. A műalkotás a helynek, a módnak a hálóját próbálja kifeszíteni. Az Ő vezetésével próbálok oda állni, ahol Ő Maga „rámzuhanhatna”. A „szorgos tétlenségben” segíthet az alkotás, a figyelmet egy irányba tereli, segít megülni.
 

2009-08-29 szombat
Szemlélődéshez képest elégtelenek a művészetek, a halál a kapuja

TM, ASZM, 1 Mi a szemlélődés? 16. oldal: „ A költészetnek, a zenének és a művészeteknek vannak a szemlélődő tapasztalással közös vonásai. A szemlélődés azonban túl van az esztétikai intuíción, túl van a művészeten, túl van a költészeten. A filozófiát, a spekulatív teológiát is meghaladja. Összefoglalja, túllépi és beteljesíti mindegyiket, ugyanakkor mintha bizonyos módon feleslegessé tenné és tagadná valamennyit. A szemlélődés mindig túl van a saját ismereteinken, a saját világosságunkon, túl van a rendszereken, magyarázatokon, előadásokon, beszélgetéseken, túl van önmagunkon. Bizonyos értelemben meg kell halnunk, hogy belépjünk a szemlélődés birodalmába, ám ez a halál egy magasabb rendű élet kapuja.”
Szomorú és egyben megnyugtató, hogy nem a művészetek az élet csúcsai. A szemlélődő tapasztalás magasáról tűnnek csak az alkotások semminek, halvány visszfénynek. Isten valósága szuverén, nem megragadható, vágyakozhatunk utána, megkísérelhetjük, hogy közel merészkedjünk hozzá, lejegyezzük „az odáig”, a hozzá vezető utat, engedheti, hogy a lemondásban eljussunk a halál küszöbéig. De átlépni csak Ő tud hozzánk, meghalni csak Ő tud bennünk. Ha Isten nem akarná, egyáltalán nem ismerhetnénk meg. De miért olyan „kacifántos”, hogy csak a halálon keresztül van utunk hozzá? Talán nem Ő a kacifántos, hanem mi választottunk egy kacifántos állapotot, a bűn állapotát, innen visszafelé nézve durva csak a hozzá jutás, ezért a halál a kapu. A bűntől nem tudjuk magunkat megszabadítani, ezért ajándék, ha mégis láthatjuk Őt ennek ellenére.
 

2009-08-27 csütörtök
Szemlélődés, dicsőítés, megelőlegezés részünkről

TM, ASZM, 1 Mi a szemlélődés? 15. oldal:
„A szemlélődés önkéntelenül érzett tisztelet az élet, a lét szentsége iránt. Hála az életért, a tudatosságért és a létért. Annak élénk felismerése, hogy az élet és a bennünk lüktető lét egy láthatatlan, transzcendens és végtelenül bőséges forrásból fakad. A szemlélődés mindenekfölött nem egyéb, mint hogy tudatában vagyunk e Forrás valóságának."
A dicsőítő ima, lelkület ennek a tapasztalatnak a megelőlegező, részünkről megtehető, sőt kívánatos lépése. A Katolikus Egyház Katekizmusa így fejti ki nagyon szabatosan mi is a dicsőítés:
„2639 A dicséret az az imaforma, mely egész közvetlenül Istennek ismeri el Istent. Önmaga miatt énekel Neki, dicsőíti Őt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Ő VAN. Részesedik a tisztaszívűek boldogságában, akik a hitben szeretik Őt, még mielőtt a dicsőségben látnák. A dicséret által a Lélek társul a lelkünkhöz, és tanúsítja, hogy Isten gyermekei vagyunk; tanúságot tesz az egyetlen Fiúról, akiben gyermekké fogadtattunk, s aki által dicsőítjük az Atyát. A dicséret összefogja a többi imaformát és elvezeti ahhoz, aki forrásuk és céljuk: "az egy Istenhez, az Atyához. Tőle származik minden, és mi Őérte élünk." (1Kor 8,6)”
Az Istenre vágyakozó, még Őt nem látó ember dicsőíti Őt, ebben a dicsőítésben tud Isten valósága feltárulni, mintegy válaszul arra, amire maga indított minket.
 

2009-08-26 szerda
Szemlélődés, lelki árucikk, önámítás fokai, gondolkodási kényszer, jó irányba terelgetve

Az előző napokban többször idéztem neked, egy nekem kedves gondolkodótól, Thomas Mertontól. A továbbiakban TM, A szemlélődés magvai (új változat), rövidítve: ASZM, 2009 –es Ursus Libris kiadásból.
TM írása kisebb megrázkódtatásokat okozott már egyből az első fejezet olvasásakor. Lerántotta hazugságaim egy részéről a leplet. A hamis képmutatásomra rávilágított. Az előszóban 10. oldalon imigyen beszél:
„… a szemlélődés (kontempláció) szónak a használata is a problémák közé tartozott, hiszen ez a szó több szempontból félrevezető. Félreértik, emiatt nagy reményeket ébreszt, s ezekről a reményekről azután túl gyakran kiderül, hogy csalókának bizonyulnak. Szinte varázsszóvá vált, de legalábbis ihletővé, ami majdnem olyan rossz. … Úgy hangzik mintha „valami”, valamilyen objektív minőség lenne, lelki árucikk, amelyet az ember megszerezhet; valami, ami jó, ha a birtokunkban van – valami, ami ha a miénk megszabadít bennünket a gondoktól és a boldogtalanságtól.”
Szegényebb lettem egy illúzióval. Titokban bujkált bennem a gondolat, nem baj, ha nem mennek úgy a dolgaim, mint szeretném, nem baj, ha sok hiányossággal küzdök, de legalább lelki emberré, „szemlélődővé” szeretnék válni. Az önámítás egy finom formája, és nagyon durva.
Azután egy másik tisztázni való, A szerző megjegyzése, fejezetből a 12. oldalról: „Túl sok szenvedélyben és testi erőszakban van részük az embereknek ahhoz, hogy sokat akarjanak töprengeni a belső életen és annak értelmén. De mégis, mivel a belső életre és a szemlélődésre van leginkább szükségük – csak arról a szemlélődésről beszélek, amely Isten szeretetéből fakad –„
Elemi igény volt bennem is, hogy rájöjjek mi az oka a kudarcaimnak. (válás, egyedüllét) A fájdalom és a félelem abroncsai szorongattak, meneküli, szabadulni akartam. Ez szüntelen gondolkodásra késztetett. Meg akartam oldani a gondjaimat. Egy kicsit büszke is voltam magamra, hogy nem dugtam homokba a fejem, sőt szorgoskodom, még könyveket is olvasok a témában, elmegyek, aktívan részt veszek az ÁVE –én, stb. Holott ez is gőg, azt képzeltem majd megoldom, kiderítem, kivédem. Nem tagadom, voltak ezen idők közben jó megmozdulások, helyes irányok is. Nem volt könnyű Isten szeretetére bízni a gondjaimat, ma sem könnyű. Jó, de ki mondta, hogy könnyű? Mégis fontos, elengedhetetlen volt a nagy töprengések időszaka. A szabadság, a tisztánlátás felé terelgetett. Közben mégis a közösségi élet, az ima, a lemondások, a tovább szaporodó kudarcok tették meg a hatásukat. Isten jó irányban hagyott menekülni.
 

2009-08-25 kedd
A kert, rejtett intim hely, város együtt elszigetelve

„…Isten kertnek teremtette a világot, amelyben Őneki is öröme tellett. Megteremtette az embert, és azt a feladatot szánta neki, hogy vegye ki részét a teremtett dolgokról való isteni gondoskodásból.”
„…Nem csupán együtt akart járkálni az emberrel a nappali szellőben, de Emberré akart lenni, és testvérünkként az emberek között akart élni.”
Thomas Merton, A szemlélődés magvai (új változat) című könyvéből idéztem neked, Az egyetemes tánc fejezetből.
Valószínűleg a „kert témára” rezonáltam. Egyre tágul a jelentése, a tartalma. Minden jelentős és rejtett dolog a kertben történik. A teremtés, a névadás, az együttlét, a bűnbeesés. Jézus itt pihen és beszélget barátaival, ide hívja őket a nagyobb szeretet óráján, ide temetik el, feltámadni is itt akart. Érdekes, hogy az egyházat viszont a városban - étteremben, - magánlakáson, majd az utcán szervezi. Az utolsó vacsorára, és a pünkösdi eseményekre gondolok. Az intimitásnak és a közösségvállalásnak mások a terei. A kertből utánunk jön a városba, amit mi építettünk a magunk védelmére (egymás ellen).
 

2009-08-24 hétfő
A képek mehetnek

Kálmán Atya megkért, had tekintse meg a képeket, amit a kaposvári táborban készítettem, mielőtt felteszem a netre. Megnézetett. Az összes kép átment a szűrőn publikálhatóak. Holnap már látható lesz a nagy nyilvánosság számára is.
 

2009-06-11 csütörtök

Reggelenként kétszer-háromszor összejön a festés, ez már jó.

2009-06-24 szerda

A nagyon hajtós időszaknak bent a munkahelyen lassan vége. Nagyon szép zárófotókat sikerült készítenem.

2009-08-19 szerda2009

Kinek érdemes írni, visszatérés

A kezdeti lendület elhagyott, de nem tört meg. Remélem. A jó dolgokat érdemes folytatni… Kinek jó?
Thomas Mertont szabadon idézve: Istennek érdemes írni, mert ha magamnak írok, attól hamar megundorodhatok. Az egy időben jött jó változtatás csodákat művelhet. Egy blog pedig csak rosszabb lehet.
A kitartás nem az én területem és mégis. Vegyük úgy, hogy nyári szüneten voltam, voltunk. A legtöbb új kezdeményezésemet felfüggesztettem, a fotózást kivéve. Viszont aludtam sokat, olvastam amennyit bírtam, sok rosszat, kevés jót. A nyaralás összességében megterhelőbb, mert nem az a feladat, amit a munkás hétköznapok alatt nagy nehezen kialakítottam, hanem valami más. Ezen egyébként egyre kevésbé csodálkozom. A visszatéréskor elfog azért az izgalom, sikerül-e újra bekapcsolódni a rutinba. Félek elhagyni ami jó.
 

2009-06-08 hétfő
Mozgólépcsőn felfelé

Szeretnék flexibilisen mozgatható napfény lámpákat, több helyet, saját műtermet, kötetlen munkaidőt. Ezekből jó lenne, ha sok minden megvalósulhatna, de nem ez a lényeg. Az alapozással több ötletem van, amit ki kell próbálni. Ez a legfontosabb, a többi ráér, a maga idejében ki fog minden alakulni, ami fontos.
A hétvége szép kerek volt; a benti munka behozása, egy kis háztartási „robot” (mosnom kellett volna inkább) vendégfogadás, filmnézés, bónusz alvás.
Fel vagyok dobva, egyáltalán nem vagyok fáradt. A sport hiányzik, kéne valami rendes mozgás.
F. Kornél atyának igaza volt, a nagymarosi találkozón valami ilyesmit mondott a fiataloknak: Ha eldöntöttétek a hivatásotokat, és ha ráteszitek az életeteket, az olyan mintha mozgólépcsőre lépnétek, ami egyre visz felfelé. Egyfajta izgalom megmarad, mert pontosan nem tudjuk a jövőt, de megszületik a béke.
 

2009-06-04 csütörtök
Szép üvegtárgy, szemérmesség

Csúcsszezon van bent a munkahelyemen. A végfotókat készítjük a diplomakiállítás katalógusa számára. Ma is van egy szép üvegtárgy, izgalmas lesz lefotózni.
Unitesód Ildi aranyos volt tegnap, biztosan az esett jól nekem, hogy megnézte a munkáimat, meg festés közben is hajlandó volt még velem beszélgetni. Egyre felszabadultabbnak tűnik. Ő is olyan kicsit, mint te, hogy a nőiessége - emberi érettsége - lassabban jön elő, vagyis késleltetve mutatkozik meg (így pontosabb). Benne is talán van valamiféle szégyenlősség a megmutatkozással kapcsolatban. Különben a mai erőszakos női trendek közepette ez igazán üdítő jelenség.
 

2009-06-03 szerda
Randi nap, ellentmondások felszámolása

A randi nap egy csodás intézmény. Valami jó mindig kisül belőle. Előre haladunk, ha rászánjuk az időt és az energiát.
Módfelett lelkiismeretes vagy. A Zsuzsi esküvőjén minden rendben lesz a zenével, ne izgulj! Gondoltál mindenre, nekem sem jut eszembe más, amire figyelni kéne. (De ez nem mérvadó.)
Megnyugtat, hogy nem akarunk mást, nem akarjuk másképp vezetni a közös kis életünket. A gyengeségeinket kell „csupán” leküzdenünk. Ami a rutinok átalakítást jelenti nálam, nálad pedig tennivalók átcsoportosítást, mérséklést, vagy elhagyását. A „miért nem” kifogásokat pedig a miért akarom megtenni és miért megfontolások irányába kellene eltolni. Én örülnék a legjobban, ha megtennéd azt, amit szeretnél, biztosan elégedettebben léteznél. Hidd el, nem mindennek én vagyok az oka. Sőt segíteni akarok, hogy több szabadidőd jusson magadra.
 

2009-06-02 kedd
Gyulán most sokkal jobb

Most sokkal jobb volt Gyulán, mint eddig. Pedig nem is volt olyan jó idő. Ezt az esti kedvezményt a strandon, még az időkorláttal együtt is nekünk találták ki. Ennél több nem kell. Nem voltak sokan, úszni, szaunázni, dagonyázni a meleg vízben, így sokkal kényelmesebb. Tudtam külön-külön beszélgetni apuval, anyuval. Ádámmal legóztunk közösen. Veled pedig… talán egy esti séta még belefért volna.
 

2009-05-28 szerda
Kikínlódva

A nagy lendület, amikor csak a festésnek szentelem minden figyelmemet elnyerte méltó jutalmát. Sikerült a tűréshatár szélére juttatni téged és magamat is. A kezdeti lépések megvannak. Ki kellett ezt az ösvényt taposni. Az alapfeltételeket megteremtettük, már „csak” üzemeltetni kell, amit olyan szépen, várva-várva kikínlódtunk.
 

2009-05-21 csütörtök
Gesztenyés kert, őszintének lenni

Szép ívűre sikerült a randi napunk. Séta a Gesztenyés park környékén, eperevés az erkélyen gyertya szó mellett...

Kemény volt a beszélgetés közben, de hasznos. Jó, hogy őszinték tudunk lenni egymással.
Juli egy gyönyörűség, kidolgozok néhány képet, ami jobban sikerült. Szeretem szabadon megvágni, megszerkeszteni a képeket. 
 

2009-05-20 szerda
Előrelépések

Fárasztó rohangálós nap volt a tegnapi; fotóstúdió fejlesztés, konyhabefejezés. Megint kis lépések előre. Még az adóbevallásom átírására is futotta most reggel. Persze a postára már elfelejtettem bemenni, beérve a munkahelyre jutott eszembe, majd ebédszünetben. A randi napot pótoljuk be ma!
 

2009-05-18 hétfő
Csak kettesben, tanulmányokat muszáj

Ádám bizonyos szempontból nagyon érettnek mutatkozik. Szeret komoly témákról beszélgetni, de nem adja ki magát teljesen, sőt. Érik a fiatalember. Jó, hogy adsz lehetőséget, amikor csak kettesben tudunk beszélgetni.
Érzékelem, mennyire hiányzik a sport, fizikailag még nem, de szellemileg hamarabb elfáradok. A játszótéren többször teljesen kikapcsoltam.
Nem elég csak a szobraimat építgetnem, muszáj lesz csendéleteket, alaktanulmányokat is folytatnom. Az egyik csendélet témát már le is fotóztam. Mutatom.
 

2009-05-18 hétfő
Csak kettesben, tanulmányokat muszáj

Ádám bizonyos szempontból nagyon érettnek mutatkozik. Szeret komoly témákról beszélgetni, de nem adja ki magát teljesen, sőt. Érik a fiatalember. Jó, hogy adsz lehetőséget, amikor csak kettesben tudunk beszélgetni.
Érzékelem, mennyire hiányzik a sport, fizikailag még nem, de szellemileg hamarabb elfáradok. A játszótéren többször teljesen kikapcsoltam.
Nem elég csak a szobraimat építgetnem, muszáj lesz csendéleteket, alaktanulmányokat is folytatnom. Az egyik csendélet témát már le is fotóztam. Mutatom. 

2009-05-15 péntek
Színpadi adaptáció, délután gyalogolni, csöndben maradni

A film alapján egy színpadi adaptáció ötlete kavarog a fejemben, kissé „átírtam” a történetet, de a lényeg maradna. Jól elszórakozom vele utazás közben.
A napirend-módosítás úgy látszik beválik. A délutánra áttett gyaloglást kell még kikísérletezni. Vízszintes terepen, rekortán pályán jobb lesz a lábamnak.
A számat tudnám tartani! Amiért lelkesedem vagy a véleményem más, annak nem feltétlenül kellene hangot adnom. Benőhetne már a fejem lágya!