2009-02-27 péntek
Az együttlét választása, korona az estén
(Máté 9, 15) Jézus így felelt: "Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Most a nagyböjtben velünk van a vőlegény? Igen, velünk van.
Jézust, mikor elragadták a tanítványai köréből, míg a halál mélységeiben járt és megnyitotta a pokol kapuit, míg a feltámadásáról bizonyságot nem szereztek a barátai, míg a Szentlélek be nem töltötte őket, addig távol érezték magukat tőle. Bizony az volt az igazi böjt, szomorkodtak és féltek. Furdalta őket a lelkiismeret. Együtt is magányosak voltak.
Jézus itt a böjtöt az önmaga hiányaként határozza meg. Amit nem önként vállaluk, hanem elszenvedünk.
Nem azért böjtölünk, hogy azt a nehéz időt, amikor egyedül voltunk visszaidézzük, hanem azért hogy teljesen vele legyünk. Az örömre készülünk, az örömbe lépünk be azzal, ha leteszünk minden olyan dolgot, ami rólunk szól, ami szétszór minket, ami felesleges, ami már öncélú, vagy kényeztet és eltereli a figyelmünket.
Valójában már nem tudunk böjtölni, mert velünk van Jézus. Azért tagadjuk meg magunkat, mert szeretjük őt, és nem akarjuk őt elveszíteni, inkább mi magunk önként szakadunk el a fontos dolgainktól, csakhogy őt megnyerjük. Egyre bensőségesebben vele akarunk lenni. A mi „böjtölésünk” a vőlegény választása, a vele való egyesülés.
A tegnap este nagy öröm volt nekem, megkaptuk az egység ajándékát. Jó volt együtt elmondani, amit összeállítottunk. Közben is, meg utána is újabb és újabb összefüggések és fontos részletek tárultak fel előttem. Megérte készülni. A séta haza veled korona volt az estén.
